Mese a fehér rózsáról Nyomtatás
Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 
Írta: decens.hu   
2011. február 19. szombat, 20:38

Senki sem tudta, mikor és miként került oda, egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű fehér rózsa, amelynek szirmain a hajnali eső és harmatcseppek apró gyémántokként ragyogtak.



A farkas vette észre először.

- Milyen szépséges ez a virág! - gondolta - Milyen kecses!

Aztán lassan a többi állat is felfedezte.

- Milyen egyszerű! - mondta a páva.

- Semmi szín, semmi különlegesség! - Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű.

- Szégyellhetitek magatokat! - gondolta a farkas a fák közül - Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót.

A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.

- Ez meg micsoda? - fanyalgott a róka - Semmi keresnivalója nincs itt.

- Csúnya! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van.

A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcsepp hullott a földre.

- Nem látjátok, hogy fáj neki? - förmedt rájuk a farkas - Miért kell bántani?

- Nem szeretem a virágokat! - dörmögte a medve - Tépjük ki! Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját. - Nézzétek! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt!

- Szóval még veszélyes is! - jegyezte meg a róka - Ki kell irtani!

A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbe taposta. A többiek megtapsolták.

A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. Elpusztították, csak azért, mert más volt, mint ők! Megvárta, amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele. Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.

- Isten veled, kis virág! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál... Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett.

Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében: életében először, sírni kezdett.

Hozzászólások
Hozzáadás Keresés
Hozzászólás
Név:
Email:
 
Tárgy:
 
Gépelje be a képen látható karaktereket.