Fogyózik az uram PDF Nyomtatás E-mail
Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 
Írta: Vág Bernadett   
2011. január 18. kedd, 09:50

Az egész úgy kezdődött, hogy amikor én ötvennyolc kiló voltam, ő pedig hetvenkettő, egymásba szerettünk.



alt

Aztán még egy kicsit bele is fogytunk a nagy szerelembe, az epekedésbe, vágyakozásba, átbeszélgetett őszi éjszakákba. Akkor lettem én ötvenhét és fél, ő pedig hetvenegy. Teltek a hetek, és mi kellőképpen összemelegedtünk, sok-sok deres délutánt és fagyos téli estét töltöttünk együtt.

Ó, édes istenem, milyen romantikus is volt, amikor vártam haza a zuhogó hóesésben, ő pedig egyszer csak betoppant, álldogált a cipőjéről olvadó hótócsa kellős közepén az előszobában, és mélyen a szemembe mondta, hogy: Farkaséhes vagyok, Bari! És akkor én felmosóronggyal a kezem ügyében perdültem, fordultam, és igazi feleségnek való házitündérnek álcázva magam lelibbentem bevásárolni, és amíg ő kifújta magát a hosszú, dolgos nap után (én legalább fél órával előbb érkeztem haza a munkahelyemről), addig összeütöttem neki egy kis négyfogásos vacsit a jó öreg nagyi receptjei alapján. Ő pedig boldogan evett, mit evett, falt, aztán amikor már tényleg nem bírt lenyelni többet egy falatot se, akkor feláldozta magát, és még egy keveset bekapott, mondván, hogy már megint jót főztél, Bari, a teremburáját.

Na, ekkor lett ő hetvenhat, én pedig hatvan.

Aztán jöttek a tavaszi bezsongásos délutánok, amikor az ember csak úgy habzsolná magába az újjászülető életet, meg a töltött káposztát tavaszias libacombbal körítve. Ki tud aludni olyankor, amikor hangtalanul éledezik a természet, az éj bársonyos leple alatt titkon fakadoznak a rügyek, bimbózik a buja szerelem, meg a futómuskátli? Hát ő nem tudott. Éjjelente úgy kettő tájban kilopózott a konyhába, és néhány kanálkával magába tömött egy kis esti maradékot, csak úgy a fazékból. Nem számított az igazi evésnek, hisz le se ült, tányért se piszkított. Én meg, hogy lássa, érezze, hogy többé sose hagyom egyedül, utána lopóztam, és lelepleztem. És olyankor együtt nevettünk, és a körénk omló éji idillben falatoztunk még kettecskén egy keveset. Akkor lett ő hetvennyolc, én meg hatvankettő.

Azt viszont tényleg nem értem, hogy azt a fránya nyolcvannégy kilót hogy szedte össze.

Egyik reggel arra ébredtem, hogy az én drága uram és mindenem csömörlött tekintettel nézegeti magát alsógatyában a nagy tükörben – jobbról is meg balról is –, miközben hol kinyomja hatodik hónapos terhesnek is beillő pociját, hol meg behúzná, ha tudná. Miután megelégelte a tükörbeli látványt, szemrehányóan rám villantotta tekintetét. Én próbáltam mosolyogni, meg olyanokat motyogni, hogy a férfi akkor szép, ha kövér, meg hogy én így is imádlak, drágám, meg hogy mindig is utáltam a nyolcvannégy kiló alatti krapekokat, ám ő meg nem inogott, nem is mosolygott vissza rám, csak némán nézett, de úgy, hogy közben tüzes istennyilák lövelltek felém fekete szeméből.

Öltözni kezdett (kicsit nehézkesen, mert sorra képtelen volt begombolni tizennégy nadrágját a derekán), aztán még mielőtt munkába indult, halkan odavetette nekem csak úgy, foghegyről:

– Mától fogyózom, érted?

Értem, mondtam neki. És még azt is mondtam, hogy természetesen mindez az én hibám. Mert bizonyára azért követtem el én az ő nyolcvannégy kilóját, mert magamhoz akarom láncolni, meg akarom fogni a hasán keresztül. Titkon nyilván az a célom, hogy olyan kövér legyen, hogy már moccanni se tudjon, és akkor biztos nem tud elszökni mellőlem, és különben is, akkor a többi csajok többé rá se néznek, vagy ha ránéznek is, csak ártalmatlan lelki szemétládának tartják, mint azt a gimnáziumi osztálytársát, a Tokát. Sőt, ha őt jó dagira hizlalom, akkor én soványnak hatok mellette, és ezért, előre megfontolt szándékból, csak hogy megkaparintsam, leigázzam és nevetségessé tegyem, bizonyára bájitalt kevertem az eledelébe, és varázsigéket susogtam a fortyogó babgulyás fölött. Ráadásul egy garasoskodó némber vagyok, ugye, aki képtelen elviselni, hogy a kaja a szemétbe kerüljön, és ezért tömöm őbeléje mindig a maradékot.

Erre ő azt mondta nekem, hogy egyszer s mindenkorra vegyem végre tudomásul, hogy ő nem egy rózsaszínű, moslékzabáló kismalac, hogy a száján keresztül a gyomrába préseljem a frizsidert, és azt is vegyem tudomásul, hogy ezentúl nem hajlandó mindent betermelni, csak mert ő a férfi. Ja, és még azt is véssem jól az eszembe, hogy csak azért, mert én vagyok a nő, és hogy örüljek és elégedett legyek, juszt se fogja többé feláldozni magát, még akkor se, amikor én nem is tudok róla, az éjszaka leple alatt, a gázrezsóról.

Hát ezt vágta az én uram az én fejemhez, majd ujját felemelve – jelezvén, hogy több szó itt ne essék, mert az övé volt az utolsó – elvágtatott.

Még aznap vásároltam négy kiló almát, nyolc csomag kétszersültet, harminc deka sovány sonkát, és salátát, salátát meg salátát. Amikor este a munkából fáradtan hazatért, nem ugrottam a nyakába, mint máskor, hogy szagold csak meg, mit főztem neked, hanem szerényen félrehúzódtam, hogy megpillanthassa az étkezőasztalon ízlésesen megterített nullkalóriás vacsoráját. Leült, evett. Aztán a legapróbb részletekre is kiterjedő figyelemmel végigpásztázta a romos asztalt újra és újra, hátha nem vett észre valamit, és akad itt-ott egy kis töpörtyű, disznósajt, sült oldalas vagy bármi. Nem akadt. Akkor felállt, továbbra is sértett pillantásokat szórva felém, majd leült a tévé elé újsággal a kezében, és úgy maradt vagy húsz percig. Akkor felpattant, és megszólalt:

– Farkaséhes vagyok, Bari. Öltözz, étterembe megyünk.

Másnap összecsomagoltuk a tizennégy nadrágját, nyolc öltönyét és a negyvenkettes ingeit, szépen elhelyeztük őket a gardróbszekrény legfelsőbb polcain, jók lesznek még azok ínséges időkre, és elmentünk bevásárolni. Vettünk két új nadrágot, három öltönyt és hat negyvenhármas inget.

Reggel arra ébredtem, hogy az én drága uram elégedetten igazgatja magán újdonsült slankítós-fekete szövetnadrágját, kicsit elhúzza a hasától, és elégtétellel pislant rám, jelezvén, hogy legalább két centivel kisebb az ő pocakjának kerülete, mint az eddigieknél két számmal nagyobb új nadrág derékbősége. Aztán nagyvonalú megbocsátással a szemében felém hajolt, homlokon csókolt, még a hajamat is megborzolta a fejem tetején, mint elnéző apa szokta hülye gyerekének:

– Látod, Bari, így fogy bele egy igazi férfi a gatyájába egyetlen nap alatt.


A fenti könyv fejezet Vág Bernadett: Kibeszélem az Uram című könyvéből származik.


Hozzászólások
Hozzáadás Keresés
Hozzászólás
Név:
Email:
 
Tárgy:
 
Gépelje be a képen látható karaktereket.
 
Képeslapküldés

Lepje meg szeretteit egy
szép képeslappal!

Tovább »

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Népszerű

2013.01.09.
Kép

A bájos Nina Dobrev a Vámpírnaplók című sorozat főhősnőjeként lett egy csapásra világhírű, s vélhetően nők milliói cserélnének...   Tovább »
2013.12.01.
Kép

Szűnni nem akaró köhögés keseríti meg az életét? Nehezen múlik a torokfájása és nem segítenek a patikában kapható szopogatós...   Tovább »
2013.12.01.
Kép

Noha a meteorológusok szerint már csak néhány napot kell várni az idei első hószállingózásra, az otthonainkba egy kis segítséggel...   Tovább »
2012.06.20.
Kép

Egy régi legenda szerint az igazgyöngy a hűség ékköve, amely csökkenti a nő vágyát, s ezáltal a mások iránt érzett vágyát. ...   Tovább »

Korábbi

2012.03.06.
Kép

A múmia sztárja is – mint annyian a filmszakmában – magyar felmenőkkel dicsekedhet. Édesanyja osztrák pszichológus, édesapja pedig magyar...   Tovább »
2010.12.02.
Kép

A nagy sikerű Harry Potter könyvek írójáról valószínűleg azok is tudják, kicsoda, akik soha egyetlen sort sem olvastak a műveiből. J. K....   Tovább »
2011.03.10.
Kép

Illényi Katica hegedűművésznő nem véletlenül lett világhírű. Énekel, táncol, színésznőként, műsorvezetőként is briliáns, és...   Tovább »
2011.03.20.
Kép

Az idei év eddig az Oscar-díj jegyében telt a sármos színész számára: jelölést kapott a legjobb férfi főszereplő kategóriában, és ő...   Tovább »
2010.10.06.
Kép

Heidi Klum újra is újra bebizonyítja a világnak, hogy a modellkarrier összeegyeztethető az anyasággal. Sőt, a Victoria Secret legszebb...   Tovább »