Farrokh Bulsara szinte egy idegen bolygóról érkezett a rock 'n' roll világába. Indiai zoroasztriánus vallású szülők gyermekeként a kelet-afrikai Zanzibár szigetén látta meg a napvilágot 1946. szeptember 5-én.

Szülei hitében és brit gyarmati környezetben nevelkedett. Édesapja, Bomi, pénztárosként dolgozott a helyi bíróságon, Jer nevű édesanyja a háztartást vezette (lányuk, Kashmira 1952-ben született). Amikor Farrokh - ez a név szerepel a születési anyakönyvi kivonatán - ötéves lett, szülei elhatározták, hogy elküldik a panchgani St. Peter's bentlakásos magániskolába, amely Bombay (a mai Mumbai) városától nyolcvan kilométerre működött a hegyek közt, ahol legalább közel lehetett anyai nagyszüleihez, akikkel együtt töltötte az iskolai szünidőket, ha éppen nem utazott haza Zanzibárba.

A felnőtt Freddie, aki becenevét a St. Peter's-beli osztálytársaitól kapta, így emlékezett vissza erre az időszakra az 1974-ben a Melody Makerben Caroline Coonnak adott interjúban: A szüleim úgy gondolták, a bentlakásos iskola jót fog nekem tenni, az ég áldja őket. Visszagondolva csodálatos időket éltem. Meg kellett tanulnunk gondoskodni magunkról." El lehetett sajátítani egy jellegzetes angol akcentust is, amely később nagy hasznára volt Freddie-nek, mivel a származására nem lehetett következtetni belőle.

Az ifjú Freddie részt vett az iskolai zenekarban, a színházi társulatban és zongorázni tanult. 2006-ban, az akkor 83 éves Jer Bulsara a The Timesban elmondta, hogy miután Freddie végignézett egy Elvis Presley tévéműsort a vakáció alatt, így kiáltott fel: " Egy napon olyan leszek, mint ő."
Tizenkét éves korában megalapította a Hectics nevű beatzenekarát. Az iskolai táncestek során Elvis, Little Richard, Fats Domino és Cliff Richard dalait játszotta zongorán. 1962-ben saját kérésére visszatért Zanzibárba, és mint utóbb kiderült, zenekari pályafutása hosszú évekre félbeszakadt emiatt.
Addigra már a gyarmati idillnek bealkonyult. Zanzibár 1963 decemberében elnyerte függetlenségét. Egy hónappal később az afrikai eredetű népesség és az uralkodó arab elit között kitört viszály miatt az indiai kisebbség két tűz közé került. A Bulsara-család összepakolta két bőröndnyi holmiját, majd elmenekült. Jer azóta sem felejtette el az izgatott Freddie-t, amint a "szvingelő Londonról" és a popsztárságról szőtt álmai közepette kijelentette: "Angliában van a mi helyünk, Mama!" Ám édesanyja és az akkor már ötvenes éveiben járó Bomi számára a kényszerű elvándorlás nagyon nehéznek bizonyult.

Családi kapcsolataik révén Felthamben telepedtek le (Brian May egy kilométerre lakott tőlük, ennek ellenére a két zenész nem találkozott egymással tizenéves korában). Jer a Marks&Spencer-nél helyezkedett el eladóként, Bomi pedig a Forte nevű szállítmányozási cégnél szerzett pénztárosi állást. A nagy költözés egyik áldása Jer szerint az volt, hogy Felthamben nem ismerték a rasszizmust. Freddie sem tett említést semmilyen hasonló jellegű incidensről a vele készült interjúkban, bár világos arcbőre és alig érzékelhető akcentusa lehet a magyarázat arra, hogy soha nem is tettek fel neki konkrét kérdéseket a származásával kapcsolatban.

Ha a céljairól faggatták, Freddie mindig határozottan kijelentette, hogy rocksztár akar lenni. De az Indiában eltöltött rövid időszak kivételével még nem játszott rockzenekarban. Miközben diplomamunkáját készítette, elhatározta, hogy - saját szavaival élve - "fejest ugrik" a zenei életbe. Vett magának egy gitárt, Tim Staffel, akkori jó barátja megmutatta neki az alapokat, és egy mára már elfeledett kensingtoni nyilvános helyen bemutatta őt Maynek és Taylornak. Freddie azonnal szemet szúrt Maynek. "Emlékszem, már akkor is úgy öltözködött, mint egy rocksztár: rikítóan és inkább nőiesen. Sosem láttam ilyet korábban senkitől - mondta May. - Azt hiszem, ilyennek született. A nevétől eltekintve már Freddie Mercuryvel ismerkedtem meg. Amikor először áthívott magához - folytatta May -, lejátszotta nekem Hendrixtől az Electric Ladyland című albumot, és azt mondta, hogy emiatt érdemes sztereó lemezjátszót hallgatni."

Dim lights Embed Embed this video on your site

Mercury (aki nevét még diákkorában, az állatövi csillagjegyek alapján választotta - Szűz volt, felkelő Merkúrral), időközben megszerezte a diplomáját, és szabadúszó grafikusként dolgozott. 1969 augusztusa és következő tavasza között sokat tanult a zenekari munkáról is. Két kezdő együttes frontemberi posztját is elvállalta: az Ibexben és a Wreckage-ben játszott, majd csatlakozott a tapasztaltab Sour Milk Sea-hez. Gyakran hangoztatott kijelentését - "Én legenda leszek, kedves gyermekem!" -  megbocsátották neki, mert az erősítők cipelésétől kezdve mindenből kivette a részét, annak ellenére, hogy mindezt jellemzően fehér szaténnadrágos, tollboás öltözetében tette. Mi több, a színpadon kezdettől fogva úgy viselkedett, mint egy rock-isten...

Dim lights Embed Embed this video on your site

Phil Sutcliffe: Queen

Kiadó: Alexandra

A könyvet itt rendelheti meg >>>

A felvillanyozó előadásairól elhíresült és zenéjük miatt sokak által szeretett Queen a rockzene egyik legmaradandóbb hagyatékát alkotta meg. A hihetetlen sikereket elért zenekarról szóló könyv többek között a következőket tartalmazza: -Több mint ötszáz a világ különböző pontjain készült fényképet és egyéb alkotást, beleértve színpadi és színpadon kívüli felvételeket (melyek közül több tucat most először kerül nyilvánosságra), plakátokat, szórólapokat, backstage-belépőket, jegyeket, pólókat, nagy- és kislemezeket. -A zenekar különlegesen megírt történetét és átfogó diszkográfiáját a híres brit rockzenei író, Phil Suctliffe tollából. -Történeteket és visszaemlékezéseket olyan magasan jegyzett rockzenei szakíróktól és fotósoktól, mint Jon Bream, Jim Degoratis, Harry Doherty, Greg Kot, Daniel Nester, Denis O'Regan, Michael Putland, Mick Rock, Sylvie Simmons és sokan mások. -Exkluzív bepillantásokat, személyes tárgyakat és különlegesen ritka fényképeket Peter Hince-től, a turnészemélyzet vezetőjétől, valamint az együttes menedzserétől és barátjától, Reinhold Macktől. -Valamint megjegyzéseket és visszaemlékezéseket Billy Squiertől, aki a Queen és Freddie Mercury előadótársa és régi barátja volt hosszú éveken át. Megszólalnak még: Slash, Tommy Lee (Mötley Crüe), Chris Squiere (Yes), Rob Halford (Judas Priest), Geddy Lee (Rush), Neil Diamond, Tom Morello (Rage Against the Machine), Adele, Kid Rock és sokan mások.

Ringo Starr: Még mindig dobolni szeretek a legjobban >>>

Bono, Írország hangja >>>

Kurt Cobain portré >>>

Vanessa Paradis, a Chanel nagykövete >>>

Hozzászólások

Hozzáadás Keresés

Hozzászólás
Név:
Email:
Tárgy:
	Gépelje be a képen látható karaktereket.