Fűszerkert a ház körül Nyomtatás
Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 
Írta: Juhani Nagy János, MTI   
2012. május 17. csütörtök, 00:00

A legkiválóbb élelem sem az igazi megfelelő fűszerezés nélkül. Ám nemcsak a fűszerszámok étrendünkbe illő felhasználása, hanem termesztésük is hasznos tudomány, amit akár egy parányi kertben is gyakorolhatunk.


A fűszer minden konyha alapvető kelléke. Nem véletlenül szól így a mondás is: van az ételnek (átvitt értelemben a gondolatnak) sava, borsa - azaz nem hiányzik belőle semmi, ami fontos. Márpedig a fűszerek nagyon is fontosak. Általuk az egyes ételek sajátos íze hangsúlyosabbá, élvezetesebbé és változatosabbá válik. A burgonyafőzelék és egy sereg savanyúság jellegtelen étek lenne babérlevél, a kelkáposzta-főzelék fokhagyma nélkül. A citrom gyümölcslevesek, saláták; a fahéj elsősorban sütemények; a gyömbér például a húsleves, burgonyaleves; a kakukkfű saláták, töltelékek; a majoránna húsok, vagdaltak, májételek; a rozmaring magyaros húsételek; míg például a szerecsendió mártások, sajtkrémek elkészítéséhez ajánlott.

Fűszereink - mint arra elnevezésük is utal - a növényvilágból származnak, fűszerező tulajdonságukat illóolajukban rejtik. A zöld fűszerek, levélfűszerek közül régen ismert fűszerszám a mediterráneumban vadon is termő, Kis-Ázsiában honos babér (Laurus nobilis L.). Már az ókori népek is tartottak babért nagy cserépedényekben a kertben. A babérlevél jellegzetes fűszeres aromája, enyhén kesernyés, csípős íze, aromája nélkülözhetetlen sok ételünkből: gulyás, burgonya, káposztafélék, savanyú étel, vadas- vagy sonkapác sínylené meg hiányát, tartósított savanyúság pedig szinte elképzelhetetlen nélküle.


Az ókori Rómában már időszámításunk előtt is több száz fűszernövényt ismertek, termesztettek. A legenda szerint például a lucullusi lakomák készítéséhez háromszáz fajta fűszert használtak fel. Amerika fölfedezésével tovább bővült az európai választék, a kontinensen 1492 után ismerték meg a paprikát, a vaníliát és a kakaót is.

Napjainkban, amikor a fűszeres ételen sokan kizárólag az erős, csípős ízeket értik, egy átlagos háztartásban - ha a sót, ecetet nem számítjuk - mindössze négyféle fűszer található. A paprika, a bors, a köménymag, esetleg a majoránna. Pedig választék lenne bőven! Az olasz ételekhez gyakran használt finom fűszer, a cserépben is tartható bazsalikom - nagyon jól illik friss salátákhoz és paradicsomos ételekhez, babhoz, gombához - zölden is kedvelt fűszere volt a régi magyar konyhának. Április elején magról vetik, vagy májusban palántázzák, cserépben, balkonládában is nevelhetjük, akár a konyhaablakban is.


Hasonló módon vethető április végéig a borsikafű magja. A leszedett hajtásokat többnyire csokrokba kötve és (tövével lefelé) felakasztva szárítják. Áprilisban magról vetik, vagy májusban palántázzák a rozmaringot. A már az ókorban is nagyra becsült fűszer- és gyógynövényt levélhajtás-dugványozással is szaporíthatjuk, cserépben, balkonládában is nevelhetjük, akár a konyhaablakban is. Gondoskodásunkat többféle mártás, vadas és szárnyas sültek, de főleg zsíros húsételek, halételek, töltelékek kedvelt fűszereként hálálja meg.


Nagyanyáink korában még ismert, használt fűszer volt az angelika, népies nevén angyalfű, vagy angyalgyökér. Európa magas hegyvidékein honos, de hazánk egyes vidékein is termesztik. Levelét és gyökerét saláták, főzelékek és mártások ízesítésére használják.


Még a néhány évtizeddel ezelőtt készített fűszertartókra is felfestették a gyömbér feliratot. Ez a zöldfűszer egyes levesek, szószok ízesítője, de használták az uborka, a tök befőzésénél, továbbá különböző cukrászati készítményekhez. Kitűnő gyomorerősítő, étvágyjavító, emésztést elősegítő fűszerszám.


Az egészségtudatos táplálkozás térhódításával újfent reneszánszukat élik a zöldfűszerek. A konyhasó túlzott használata árt az egészségünknek, de sok friss fűszernövényt használva fölöslegessé tehetjük a sózást. Nálunk a legelterjedtebb és ismertebbek sópótló a petrezselyem zöldje, a kapor, a metélőhagyma, a kakukkfű, a zsálya, az oregánó, a bazsalikom és a majoránna. A petrezselyem számára még a legkisebb kertben, akár az erkélyen is akad hely. A sima levelű fajták különlegesen erős zamatúak, a fodros petrezselyem viszont ételek körítésére alkalmas.


Akinek fűszerkertje van a ház körül, szívesen látja benne a citromfüvet, a zsályát, a bazsalikomot, a kamilla- és a körömvirágot, a bodzát, az oregánót, a tárkonyt. Nálunk is termeszthető a Földközi-tenger vidékéről származó ánizs, akárcsak az ott honos zsálya - nálunk kerti növény -, jellegzetes illattal, kesernyés ízzel. Már a középkorban ismerték, kedvelték. Leveit használják ételízesítésre: fűszerezhetünk vele zsíros húsokat, de a szárnyasok, a kacsa, liba, pulyka és a vadhúsok, valamint a halételek készítéséhez is alkalmas.

Fűszernövény-vetőmagokat kis mennyiségben hazánk is termel, még ha ennek a kis mennyiségnek is csak elenyésző (tíz százalék alatti) hányada marad belföldi forgalomban. A többit exportálják - a fűszertermeléssel foglalkozók zöme ugyanis saját vetőmagot használ zamatos zöldekkel kecsegtető fűszerkertjében.

Hortenzia, a virágok királynője >>>

Kóla, fenyő- és gyümölcsillatú muskátlifajták >>>

Csodás japán sziklakertek >>>

Csillagfürt, a káprázatos >>>

Hozzászólások
Hozzáadás Keresés
Hozzászólás
Név:
Email:
 
Tárgy:
 
Gépelje be a képen látható karaktereket.