Gregor Bernadett: Egyenes út vezetett a színpadra PDF Nyomtatás E-mail
Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 
Írta: Mező Krisztina   
2011. március 21. hétfő, 11:42

Hiszik vagy sem, Gregor Bernadett félénk gyermek volt, akinek esze ágában nem volt szavalni az iskolai ünnepségeken, és sosem kereste a feltűnést. 

A halk szavú, szépséges kislányt azonban valami mégis a színjátszás felé vonzotta, így nem is volt kérdés, hogy idővel enged a csábításnak, és követi világhírű édesapját a színpad világába. A színművésznővel gyermekkoráról, életútjáról, a Színművészeti Főiskola nehézségeiről, filmekről, és szerepekről beszélgettünk.

- Az operaénekes édesapa és a színház közelsége teljesen egyértelművé tette pályaválasztását, avagy volt-e más elképzelése gyerekkorában arról, mi szeretne lenni?

- Visszatekintve erre az időszakra, amikor a pályaválasztásra került a sor, voltak olyan gondolataim, hogy esetleg angol-biológia szakon tovább tanulok az egyetemen (hiszen Szeged egyetemi város), de igazából szerintem egyenes út vezetett a színpadra. Ez inkább csak egy alternatíva volt, hogy ha nem vesznek fel a Színművészeti Főiskolára… és ugyan elsőre nem vettek fel a Főiskolára, de akkor elmentem Goór Nagy Mária színi tanodájába. Szégyen vagy sem, kijelenthetem, hogy engem igazán soha más nem érdekelt. Nem lettem volna más ember, ha más pályát választok.


- A világhírű művész papa óvta-e, lebeszélte-e, avagy segítette-e ez irányú elképzeléseit?

- Nem, egyik sem. Az apukám mindig nagyon-nagyon diplomatikus volt, ő soha nem terelgetett engem sem egyik, sem másik irányba. Nagyon hálás vagyok az apámnak, hogy életképes nőt nevelt belőlem – különben ez nem csak a szakma, hanem az élet dolgaira is érvényes. Ő hagyta, hogy azt csináljam, amihez kedvem van, és nagyon hálás vagyok a szüleimnek azért, hogy nem befolyásoltak ebben.


- Diák korában fellépett-e gyermek színészként?

- Nem. Mérhetetlenül gátlásos voltam gyerekkoromban, így soha, egyetlen iskolai ünnepélyen sem mondtam verset, nem is mertem volna. Nem is tudom, hogy végül is hogy bátorkodtam ezt a pályát választani, mert gyerekkoromban kifejezetten visszahúzódó voltam, és nagyon nem szerettem szerepelni. Hozzá teszem, a privát életben most sem szeretek szerepelni, tehát zavarban vagyok akkor, ha mondjuk az anyák napi ünnepségen a szülőket is belevonják az adott programba. Emlékszem, még Bence fiam mellett rettenetesen rosszul éreztem magam, hogy nekem – úgymond, mint Gregor Bernadettnek - , egy ünnepségen szerepelnem kell. Természetesen a színpad teljesen más, hiszen az a munkám.


- Végül hogyan sikerült bejutnia a Színművészeti Főiskolára?

- Másodszorra vettek fel, és azt hiszem, így az idő távlatából bátran kijelenthetem, hogy az életem egyik legborzalmasabb időszaka volt, amíg a Színművészeti Főiskolára jártam. Sokan kérdezik a kollégáim közül, hogy miért mondom ezt – de én így éltem meg, ez a tapasztalatom, nekem szörnyű volt.


- Mi volt benne szörnyű? A megmérettetés? A nyomás?

- Minden. A folyamatos bizonytalanság. Mi voltunk az első olyan osztály, ahova húsz embert vettek fel. Előtte maximum 8-12 ember volt egy osztályban. Tudtuk, hogy lesz rosta-vizsga az első év végén, és valóban, a húszból aztán tizenketten végeztünk, elég szépen megcsappant a létszám. Iszonyúan egyedül voltam abban az időszakban. Mindenki a saját kis pozícióját féltette, mindenkinek fontos volt, hogy jajj, csak őt ne rúgják ki… nyilvánvalóan nekem is.


- Kik voltak az osztályfőnökei?

- Horvai István és Kapás Dezső osztályába jártam. Ez a páros legendás volt arról a pedagógiai módszerről, amely szerint a földbe döngölték az embert. Már egyikük sem él, és halottakról jót vagy semmit, de az volt az elvük, hogy le kell rombolni a meglévő (tehát a 18 éves emberben kialakult) személyiséget. Úgy gondolták, az sarkallja az embert a munkára, ha megfelelési kényszerben dolgozik és terrorban él. Nekem az a négy év – nyugodtan mondhatom - , hogy a rettegésről szólt.


- Kik voltak az évfolyamtársai, milyen emlékeket őriz ezekből az évekből?

- Évfolyamtársaim olyan jeles kollégák voltak, mint Kéry Kitty, Schell Judit, Marozsán Erika, Kamarás Iván, Hajdú Steve, Anger Zsolt (aki azóta rendező lett)… , nem akarok senkit sem kihagyni, szóval, elég jó kis csapat volt.


- Hol volt gyakorlaton?

- A Vígszínházban, és a Főiskola elvégzése után is oda szerződtem.


- A Nemzeti Színházban nagynevű pályatársakkal volt lehetősége szerepelni. Kikkel volt maradandó élmény a közös játék?

- Nem tudom a Nemzeti Színház kapcsán nem megemlíteni Iglódi Istvánt, aki egyébként a Főiskolán a tanárom volt, és tartotta bennem a lelket. Ő hívott át a Nemzetibe ’96-ban, és igazából őt tekintem mesteremnek, nem az osztályfőnökeimet. Ezen kívül olyan pályatársakkal kezdtem életem első darabjában, mint Béres Ilona, aki az édesanyámat játszotta. Ő például meghatározó személyiség volt az életemben, vagy Törőcsik Mari, aki a dajka szerepét játszotta, amikor a Rómeó és Júliában én Júliát alakítottam. Ilyen nagyágyúk mellett lenni, és őket dolgozni látni, simán felért a Főiskola négy évével. Nagyon nagy volumenű színészekkel voltam körül véve, és tényleg azt gondolom, hogy ezt a pályát nem lehet elméletben megtanulni, csak tapasztalati úton lehet elsajátítani mindabból, ami az emberre az idők során ráragad.


- Mi áll Önhöz közelebb: a prózai szerepek, vagy az énekes-táncos karakterek, mint mondjuk jelenlegi sikere, a Mágnás Miska Marcsája?

- A táncos szerepek semmi esetre sem, mert anti-talentumnak tartom magam ezen a területen. Azok, akik időnként rákényszerítenek arra, hogy táncoljak, ugyan megcáfolják ezt, de nem nagyon szeretek táncolni. Elsősorban prózai színésznőnek tartom magam, de természetesen elértek a zenés szerepek. Például a Nemzeti Színházban a La Mancha lovagjában Aldonza szerepét tíz évig játszottam. Szakácsi Sanyi volt Don Quijote és Kocsis György Pancho, de az a szerep pont nem egy táncos szerep, komoly színészi munka kell ahhoz, hogy az ember eljátssza. Eleve úgy indulok neki a zenés daraboknak, hogy mindenütt azt szoktam mondani, nem tudok énekelni és táncolni (ez így persze nem igaz), de azt gondolom, hogy onnantól mindenkit csak kellemes meglepetés érhet. Marcsa szerepét is egy oktávval lejjebb éneklem. De valamiért megtalálnak ezek a szerepek. Most épp a Bál a Savoyban című operettet próbálom… valamiért rám osztják ezeket a karaktereket.


- Sok helyen fellép, nagy színpadon, stúdióban, hogy tud alkalmazkodni a megváltozott közeghez, mennyiben változik játéka, alakítása a körülmények hatására?

- Igen, például a Komédiumban Görög Lacival játszom egy két személyes darabot, aminek az a címe, hogy Családi ágy. Ez egy sokkal intimebb közeg, tehát sokkal kisebb maga a hely, és sokkal közelebb van a közönség. Itt nyilván nem igényel a színészi játék akkora hangerőt vagy gesztusokat, mint mondjuk a Magyar Színházban, ahol jelenleg ugyan nem játszom, de elég sokat játszottam ahhoz, hogy tudjam: egy hatszáz ötven férőhelyes nézőteret át kell beszélni. Tehát mást igényel.


- Sokkal nehezebb nagy színpadon játszani?

- Nem azt mondom, hogy nehezebb, inkább más.


- Nagy népszerűségnek örvend tévés és filmes szerepeinek köszönhetően. Melyiket szerette ezek közül a legjobban?

- Megmondom őszintén, a filmekkel kapcsolatban, hogy ugyan már mindjárt 39 éves leszek, de összesen két filmet forgattam az életem során, ami annak is köszönhető, hogy a filmes berkekben vannak olyan emberek, akik rendszeresen dolgoznak, és általában ők csinálnak mindent. Én ebbe a körbe nem kerültem bele annak idején, így aztán nem is nagyon jutott nekem ebben feladat. A másik az, hogy még mindig nem tudtam megszokni, hogy Magyarországon, magyar rendezők castingra hívnak színészeket. Nekem olyan kicsi ez a szakma és olyan belterjes… Biztos vagyok benne, hogy egy casting alkalmával, egy irodában nem tudom olyan formámat hozni és nyújtani egy improvizációs feladat közben, mintha az a rendező adott esetben eljönne és megnézne a színházban, valamilyen szerepben.


- Az ő dolguk lenne mozdulni, és megnézni, kit akarnak…

- De nem mennek. Kihívják a színészeket, és felveszik kamerákkal őket, és később, amikor ideje engedi, a rendező megnézi, majd eldönti, hogy kit szeretne a szerepre. Marhavásár szerű nekem ez az egész. Igazából azt gondolom, nyilván, ha többször elmentem volna ilyen válogatásokra, több lehetőséget kapok, de most is olyan sok színházi szerepem van, nem is tudom, hogy férne bele az életembe, hogy filmet forgassak.

- Mi a helyzet a tévés szerepekkel?

- Nagyon szerettem forgatni a Jóban Rosszban című sorozatban. A szakma megítélése ugyan az, hogy nem színész az, aki sorozatban forgat, de én nem hiszem, hogy ez így van. Ez teljesen más munka, teljesen más játékstílust igényel, de egy nagyon jó csapattal dolgoztunk együtt, és jó szívvel gondolok arra az időszakra.


- Mi lesz a legközelebbi feladata, amelyben a közeljövőben láthatjuk?

- Legközelebbi feladatom a Bál a Savoyban című operett, amelyben Tangolita szerepét játszom, és a Kalocsai színházban, 2011. április 10-én lesz a bemutatóm.


Illényi Katica: A színpad a valós élet égi mása >>>

Rékasi Károly: Mindig a megoldást keresem >>>


Hozzászólások
Hozzáadás Keresés
Hozzászólás
Név:
Email:
 
Tárgy:
 
Gépelje be a képen látható karaktereket.
 
Képeslapküldés

Lepje meg szeretteit egy
szép képeslappal!

Tovább »

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Népszerű

2013.01.09.
Kép

A bájos Nina Dobrev a Vámpírnaplók című sorozat főhősnőjeként lett egy csapásra világhírű, s vélhetően nők milliói cserélnének...   Tovább »
2013.12.01.
Kép

Szűnni nem akaró köhögés keseríti meg az életét? Nehezen múlik a torokfájása és nem segítenek a patikában kapható szopogatós...   Tovább »
2013.12.01.
Kép

Noha a meteorológusok szerint már csak néhány napot kell várni az idei első hószállingózásra, az otthonainkba egy kis segítséggel...   Tovább »
2012.06.20.
Kép

Egy régi legenda szerint az igazgyöngy a hűség ékköve, amely csökkenti a nő vágyát, s ezáltal a mások iránt érzett vágyát. ...   Tovább »

Korábbi

2012.06.27.
Kép

Nyáron ünnepli a 77. születésnapját Donald Sutherland, akit a nagyközönség annak idején A Piszkos tizenkettő, majd a Kelly hősei című ...   Tovább »
2011.04.29.
Kép

Uma Thurman, Tarantino harcos istennője, a Ponyvaregény ikonja, az egykori modell, két gyermekes családanya és A-kategóriás szupersztár ma...   Tovább »
2011.07.07.
Kép

Graceland, vagyis Elvis Presley otthona az USA egyik legkedveltebb látnivalója. A memphisi birtok, ahol egykor a rock király élt népes...   Tovább »
2011.10.15.
Kép

Az Észak-Írországban született színészt magassága és tehetsége egyaránt a legnagyobbak közé sorolja. Az utóbbi években pályája...   Tovább »
2011.04.25.
Kép

Jet Li, Amerika első számú kínai sztárja nem csupán sporteredményeivel és dollármilliókat hozó filmjeivel, hanem adományozó vénájával...   Tovább »