Hope - a baljós gyémánt Nyomtatás
Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 
Írta: O.E.   
2013. május 03. péntek, 00:00

A 112 karátos mélykék drágakő nem csak szépsége miatt híres, hanem a róla keringő baljós legendák miatt. Úgy hírlik ugyanis, hogy aki a kék gyémántot birtokolja, az egész biztosan szörnyű halállal lakol...


alt

Az sötétkék gyémánt első "jegyzett" tulajdonosa egy indiai férfi volt, aki Velencében bukkant fel, és kincsét egy Morosini nevű olasznak adta el jó pénzért. Az új tulaj azonban nem sokáig örülhetett ékkövének, mert hamarosan egy kocsmai támadás során, tisztázatlan körülmények között meghalt.
A gyémánt következő tulaja egy gyémántkereskedő lett, aki az olasz családjától vette meg a követ. Tavermier, mert így hívták a férfit, nem sokkal később Indiába utazott, ahol szerencsétlenség érte: egy tigris halálra marta.

A következő tulajdonos egy párizsi bankár lett: Touque úr, aki csúnya uzsorás ügyekbe keveredett, és a gyémántvásárlást követően hirtelen a párizsi Bastille börtönében találta magát. A különös ékkő tehát tovább vándorolt, és meg sem állt a királyi palotáig... XIV. Lajos király ékszerészénél csak ideiglenesen tartózkodott, amíg a szakember szív alakúra csiszolta az amúgy is csodaszép követ, majd egyenesen a Napkirályhoz került. (Érdekes, az ékszerész túlélte a \"találkozást\".) Lajos király azonban nem tartotta meg a kék követ, hanem szeretőjének ajándékozta. Az átok újra lecsapott: Montespan márkiné hamarosan kiesett a pixisből - hűtlenséggel gyanúsították meg, és kolostorba záratták a gyémánt pedig az Aranygyapjas rend szalagjába került.

Mária Antoinette volt a következő áldozat, aki - vesztére - szemet vetett a kék gyémántra: ékszert készíttetett magának, a folytatást pedig mindannyian ismerjük... a követ a forradalom alatt ellopták; Londonba került, ahol egy holland gyémántkereskedő vette meg. Nem tartotta meg a követ, olcsó áron túladott rajta - így a francia ékszerészhez hasonlóan ő is túlélte a gyémánttal való találkozást.

Thomas Henry Hope, egy bankár, 1820-ban, egy árverésen vette meg a gyönyörű kék gyémántot, aki magáról nevezte el a követ. Zavaros úton a kő egy ideig IV. György király szeretőjénél "tartózkodott", majd visszakerült névadójához, aki a török szultánnak, II. Abdul Hamidnak adta el a kincset. A szultán feleségének ajándékozta az ékszert, és a gépezet beindult. Az uralkodópárt megfosztották trónjuktól, és száműzetésbe kényszerítették őket - Salonikibe menekültek, ahol Simon Mantharidesz, gyémántkereskedő adott nekik menedéket. A pár hálából neki adta a páratlan ékszert. Nem sokáig örülhettek azonban az ajándéknak, mivel hamarosan mindannyian egy kirándulás alkalmával szakadékba zuhantak...

Nem tudni, hogyan, de a Hope gyémánt Igor Kanitovszkij, orosz herceghez került, aki szeretőjének, Laurentine Ladue-nek adta a követ. A herceg egy bárbaj során meghalt, szerelme pedig a gyémánt átkának tulajdonította a balszerencsés balesetet, ezért eladta a követ. Az új tulaj, Montez egy spanyol hajós volt, aki nem sokkal a vásár után hajójával együtt vízbe fúlt - a követ egy búvár hozta fel a tenger mélyéről.

Cartier, a neves párizsi ékszerész vásárolta meg a Hope gyémántot, akitől Edward McLean azzal a kikötéssel vette meg a követ, hogy Cartier visszavásárolja azt, ha az átok lesúlytana McLean családjára. Fél év múlva a család romokban hevert: a fiút halálos gázolás érte, lányuk öngyilkos lett, az anyuka agyvérzést kapott, a férfi pedig megőrült.

Cartier nem vásárolta vissza az elátkozott gyémántot - Harry Winston, New York-i gyémántkereskedő azonban nem félt tőle - ő lett a következő tulajdonosa. Az ékszert kiállításra vitte, ahol a neves görög hajómágnás, Arisztotelesz Onassis felesége, Athina meglátta, és beleszeretett a kőbe. Figyelmeztették, hogy a kő átokkal sújtja azt, aki magához veszi, de a nő nem hitte el. Onassis kikötötte, hogy Winston első szóra visszavásárolja a követ, amennyiben baljós dolgok vennék kezdetét az új helyén. A pár végül elvált, és Onassis visszavásároltatta Winstonnal a követ. Haláleset nem történt.

Winston végül úgy döntött, pihenjen a kő ott, ahol senki nem háborgatja, ahol senki nem akar tulajdonosa, viselője, ura lenni: a Hope gyémántot a Smithsonian Institutionnak adta. A gyémánt ma is itt látható - szigorú óvintézkedések mellett őrzik, és megtekinteni csak többszörösen golyóálló üveg alatt lehet. Amióta "nincs" gazdája, nem bánt senkit...

Afrika büszkesége, a Cullinan gyémánt >>>

Hozzászólások
Hozzáadás Keresés
Hozzászólás
Név:
Email:
 
Tárgy:
 
Gépelje be a képen látható karaktereket.