Hyundai i40 kombi 1,7 crdi HP Style teszt Nyomtatás
Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 
Írta: Aszódi Ádám   
2011. november 24. csütörtök, 22:31

Hyundai i40, a céges flották krémje, vagy családi álomverda?


Mindkettő, bár a kommunikáció inkább a cégeket célozza.

Ez a szín…. a túlképzett designer-csapat biztosan sokat töprengett, mire ezt a sár és moszat színt összehozta. Mi ez? Limitált darabszámú, Diána fantázianevű vadászautó? Vagy netán a békefenntartók lopakodója? Nem, ez az országutak családi királya!

Sajnos kiskabátja szürke egérnek mutatja, miközben egy igazi nagymacska lapul a lemezek alatt. Tesztautónk színe adott, más színben már kívülről is láttuk volna, a benne rejlő cicát!


A Hyundai ismét nagyot lépett előre. Nagyot gondoltak, s beindították modell-offenzívájukat. A jelenlegi csúcsot az i40 képviseli. Alaposan felmérték a piacot, megnézték mit adnak a többiek, meghallgatták vevőik véleményét és összerakták az i40-et. Nagy várakozással, sokat sejtetően vezették be a hazai piacra. Az augusztusi családi napon már rövid próbát tehettem az egyik kombival. Az akkori röpke tizenöt perc alatt is világossá vált, nagyot alkottak, az i40 egy kiváló autó. Akkor csupán annyi fájt (testi adottságaim miatt), hogy a napfénytető alatt, csak jobbra döntött fejjel fértem el. Ennek a pozíciónak a tűréshatára tényleg tizenöt percnél van. Most az egyhetes tesztre, kifejezetten napfénytető nélküli autót kértem. Bejött. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni az új üdvöskéről.


Amennyiben túllendülünk köpönyege sajátos színén, rengeteg játékosságot, szépséget, frissességet fedezhetünk fel külsején. A részleteken is érdemes kicsit időzni, majd az egésszé állt külső, ránk gyakorolt hatását is hasznos értékelni. Első lámpái, a huncutul tekergő nappali menetfényként és éjjeli helyzetjelzőként is funkcionáló LED-soron kívül más extrával is szolgálnak. Statikus kanyarfényt építettek beléjük. Este minden fordulót és árokszélt kiválóan bevilágítanak. Ráadásul széria, mind a négy felszereltségi szint esetén! Ez gáláns és biztonságos is egyszerre.


Lámpáiról továbblépve, festett lemezfelületeihez érkezünk. Minden darabján külön-külön is élek játszanak a fénnyel, ezzel hatva érzékeinkre. Az egészet egyben szemlélve, összeáll a kép. Az amúgy is hosszúkás és kifejezetten lapos formát a tervezők tovább nyújtják a rendelkezésükre álló formanyelv segítségével. A legmarkánsabb jegy, a kilincsekkel egy vonalban húzódó, enyhén íves él. Ezzel együtt futva, sokat dob az ablakok króm keretének alsó darabja. A tető felé haladva, ugyancsak elegáns és nyújtó hatású részlet a diszkrét tetőkorlát. Az autó oldalán alul pedig, homorú minta fut végig az ajtókon, majd tovább a hátsó lökhárítóra, formailag átlépve így a kerékdob okozta törést.


A kerekek is szépek, íves küllőikkel dinamikát sugároznak.


Az i40, német autópályákon is mutatós fenekét, a kivételes hátsólámpa, az abba is belefutó, az autót szélesítő krómcsík, továbbá az alsó diffúzor imitáció teszi egyedivé. Kívánatos a külseje, minőségi, s komoly autó érzetét kelti.


Lássuk, a belső milyen összhangban áll az i40 külsejével! Szerencsére, a játékosság, a szépség és az egyediség bent is uralja a hangulatot.


Kifejezetten tetszett a magasra húzott műszerpult, könnyű a vállmagasságban elhelyezett hifi kezelése.


A kapcsolók ízlésesek, logikus a kialakításuk és a körítésként hozzájuk csapott, jelen esetben zongoralakk-fekete dekorok jótékonyan hatnak minőségérzetünkre. A belső hangulat és a gombok közti könnyebb kiigazodás érdekében, sötétben, fentről kék LED világít.


A luxusért az elöl három, hátul kétfokozatú ülésfűtés, a bőrkormány, az ajtóburkolatok és a középkonzol felelnek.



A helykínálat elöl passzentos, hátul parádés. Vicces, de olyan, mintha sofőrös autónak tervezték volna.

Elöl helyet foglalva, ingben vezetve, minden a kezünkre áll. Sportosan ölel a középkonzol, jól tart az ülés (kellően meredek háttámla esetén) és minden egyértelmű. Sajnos komoly hiba, hogy normál hosszúságú, férfi télikabátban, nemhogy vezetni nem lehet az i40-est, de még beülni is nehézkes, az öv bekötése pedig lehetetlen! Ezért javarészt az amúgy csini középkonzol okolható.

Szabad ég alatt parkolva, télen körülményes az indulás. Választhatunk, hogy indulás előtt teljesen feleslegesen, álló helyben, melegítés gyanánt járatjuk az autó motorját, vagy vállalva a veszélyeit, mínusz öt fokban nekivetkőzünk, hátradobjuk a kabátunkat és átadjuk magunkat a vezetési élménynek, és az adrenalin vadászatnak. A történet fintora, a vadászattal csak finoman bánhatunk az elején. Hideg motorral nem jön az öröm, meleg motor mellett pedig már az utastér is felmelegszik. Így jártam magam is, hozzátéve, fotózás közben a közeli helyszínek között nem melegedett be az autó, a fotózás alatt, pedig állt a motor, akárcsak az autó, így az a kevéske hő is eltávozott, amit saját testem melege juttatott az utastérbe. Ezért, most a teszt megírásakor, nemcsak az ihlet, hanem a hagymatea is, hű kísérőként mellém szegődött.



Indulás előtt, még pillantsunk be a csomagtartóba! Mély és lapos. Rengeteg rekesz, doboz és üreg várja az apróbb holmit. Elsőre nem is látszik, de a padló és a pótkerék között, egy nagyjából öt centiméter magas tér várja az elfektetett könyveket, esetleg teniszütőket. Magunkkal vihetjük könyvtárunk egy részét! Manapság az e-book-ok idejében ennek a haszna megkérdőjelezhető, de érjük be annyival, a gyerek papírsárkánya biztos helyen fog utazni. Ami valóban dicséretet érdemel, az a teljes értékű pótkerék biztosítása, az elválasztó háló beépítése, a krómozott, masszív fülecskék elhelyezése és az oldalsó rekeszek alatt található plusz üregecskék, amikben szerszámok, kerékőr, vontatókötél bújhat meg. Gyakorlati próbaként, négy darab 195/65R15 méretű új téli gumit (más autóét) próbáltuk úgy betenni a csomagtartóba, hogy a takaró roló föléjük húzható legyen. Ötször kellett teljesen újrapakolni őket, komoly logikai harc árán sikerült csak a mutatvány. A Rubik-kocka ehhez képest csupán egy kavics. A literben kifejezett térfogat, nem mindig írja le a valós használhatóságot. Az i40 gumijai nagyobbak a próbált daraboknál, ráadásul felnire szerelve jóval merevebbek is, így biztos, hogy a gumishoz menet mellőznünk kell a roló jótékony takarását. Bőröndből, persze fektetve, jó néhányat magunkkal vihetünk.


Indulás!

Ez sokkal jobb, mint gondoltam, sőt annál is, mint ahogy az augusztusi próbára emlékeztem! A váltó egyszerűen parádés. A fentebb már szidott, magas középkonzol miatt kifejezetten rövid a rúdja, nagyon pontosan kapcsolható, és bunkós fejénél határozottan megragadható. Élmény vele váltogatni. A kormány jó fogású, kézbe simuló. Az útról elegendő visszajelzést nyújtó. A futómű remekül vizsgázott kanyarokban, de még a hazai utak tipikus hibáit is jóindulatúan kezeli. Kátyúk és illesztési hibák csak jelzés értékkel érik el ülőgumóinkat. A fék határozott, jól adagolható. A végére hagytam a legjobbat, a motort. Egyszerűen lélegzetelállító. Több 1,7 literes dízelhez is volt már szerencsém a konszernen belül, azok LP, azaz low pressure, magyarul „alacsony” nyomásúak voltak. Mind kiváló, de ez, ez a HP, vagyis high pressure, magyarul magas nyomású verzió minden képzeletet felülmúl! Már kétezres fordulatszám alatt ébredezik, majd gőzmozdony üzemmódba vált és hátrahagy mindenkit a forgalom résztvevői közül.

Érzésre a kétlitereseket is megszégyeníti. Ez igen, így kell jó autót építeni! A nagy nyomásnak persze technológiai vonzatai vannak, így érthető a borsosabb ár is. A fogyasztás is picit magasabb, mint az LP-k esetében. Tesztünk alatt, 7-7,5 litert mértünk. Valamit valamiért. Az árról bővebben nem szólok, a jelenlegi HUF/EUR viszonyok között, akár pár hét alatt is érvényét veszthetné az itt megadott ár. Pontos információk, a márka hivatalos oldalán naprakészen elérhetőek. Álljon itt csupán annyi, olcsóbban lehet autót venni, ugyanis bátran fogott a Hyundai ceruzája az árlista kialakításakor, de ezen az áron jobb autót találni, már jóval bajosabb!

Igazi hibáját (a kabát ügyön kívül), az egyhetes teszt alatt nem leltem, néhány apróság tűnt csupán fel.

Lapos építési módja miatt (ami nem Hyundai és nem i40 sajátosság) az „A” oszlop rengeteget kitakar a látómezőből. Az alábbi képeken egy kereszteződés azon része nem látszik, ahová fordulnánk, továbbá egy kisteherautó jelentős része is lopakodó üzemmódba jut.


Az amúgy kiváló, digitális klíma hőfokszabályzója szerencsétlen, nehezen talál rá vezetés közben az ujjunk, sokkal könnyebb lenne forgókapcsolóval szabályoznunk!


A hátsó ajtó kitámasztói gyengécskének tűnnek (lehet csupán a tesztelt darab hibája), nem emelik kellő magasságba az ajtót emberi segítség nélkül, záráskor pedig csekély ellenállást jelentenek a lezuhanó ajtóval szemben.


Mindent összegezve, a Hyundai joggal büszke az i40-re, nagyot álmodtak és meg is valósították. Remélem, a magyar piac van annyira nyitott, hogy túllépve régi, mára helytelen előítéletein, magas eladási darabszámmal hálálja meg, a mai Hyundaiokba fektetett észt, érzést, tudást és energiát. Dél-Korea felnőtt, messze lepipálta korábbi példaképeit! Nekünk nincs más dolgunk, mint élvezni a gyümölcsét!

Tesztautónkat köszönjük az Auto Palace Hungary Kft.-nek!

Fotó: Aszódi Ádám

Hozzászólások
Hozzáadás Keresés
Ényó   |2011-11-25 03:59:00
Utasként volt szerencsém suhanni az i40.-ben. Felemelő érzés volt! A vezetőnek nagyon kellett figyelni városban, nehogy átlépje a sebességhatárt-úgy gyorsult az autó.Belülről is szemet gyönyörködtető látványt nyújtott.
ori   |2012-02-16 15:01:38
Ényó ültél már más autóban is? Ez minden csak nem gyors. A leírás meg elég gagyi az Autó-motorhoz képest.
Hozzászólás
Név:
Email:
 
Tárgy:
 
Gépelje be a képen látható karaktereket.