IV. Közép-Tisza-Vidéki Veterán Jármű Találkozó és Kastélytúra Nyomtatás
Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 
Írta: Dr. Csáthy Márta - Kapus Krisztián   
2011. június 07. kedd, 08:49

... Bevallom, kicsit aggódva vártam május utolsó hétvégéjét. Pont az előzőn indultunk egy /szintén veterán autós/ klub ú. n. csillagtúráján, mikor is  egy olyan itiner került a kezembe, mely megboldogult gimnazista korom legvadabb szöveges matek feladataira emlékeztetett. Menj el az üveghegyig, a kis kurta farkúnál fordulj élesen balra /ha épp az ólban van, bocsi/, közben pedig írd szépen be a feladatlapba, hogy hány éves a kapitány. Mission impossible, már az első egyharmadnál kikötöttünk egy repceföldön. El is ment a kedvem az egésztől, navigáljon, akinek két anyja van. „Egye fene” alapon mégis adtam még egy esélyt a pontgyűjtögetős sportnak, szerencsére.



K., a férj: Telepakoltuk a Mercit és elindultuk (ez két kisgyermekünkkel egy külön túra, kvázi első próbatétel volt) kora délután. Még tettünk egy kis kitérőt a Posta felé, mert míg a kocsikat cseréltük, ajánlott küldemény érkezett Mártinak a Bíróságról. Hiába, a postás még nem érkezett vissza, így hétfőig kellett várni az örömhírre, miszerint második nekifutásra bejegyezték a Youngtimers Club Magyarország Egyesületet. A város határában megebédeltünk egy amerikai gyorsbüfé lánc éttermében, majd az egykori Steimetz szobor helyét elhagyva indultunk Szolnok felé.
Vecsés után az első körforgalomba behajtva beálltunk egy Packard és egy Manta mögé. Meg is jegyeztem Mártinak, van esély rá, hogy már most rátaláltunk veteránosokra, akik szintén Szolnokra tartanak. Ezen nézetemet megerősítette, mikor a visszapillantó tükörben feltűnt egy másik Opel, egy Renault Rodeo és egy Gaz 69 Raj (közismert nevén csörös UAZ). Egy darabig - pontosabban egy Cegléd előtti benzinkútig - mentük velük kis kerülővel, időnként kisorolva. Szolnokon derült ki, hogy a Dedeó Team-be ékelődtünk be. Kisebb Ceglédi eltévedés után megérkeztünk Szolnokra. A GPS után haladva kerestük a Főiskola felújított koleszát a Tisza partján. (A szállás egyébként szálloda-szintű volt.) Egy kereszteződésben újra összefutottunk a flottával, melynek zászlós hajója a Packard. Ők behajtottak a koleszba, aminek betonozott kosárpályáján már több autó álldogált. Mi továbbhajtottunk mosót keresve, majd miután ez meglett, visszamentünk a szálláshelyre, keresztül Szolnokon, mely nagyon sokat fejlődött abban a 8-10 évben, mióta nem láttam. Szépen felújították a régi házakat, és érdekes színfolt a Tiszán átívelő Tiszavirág gyalogos-kerékpáros híd is. (Mindenkinek érdemes körülnéznie ebben a városban, az már csak hab a tortán, hogy a város lakosai is kedvesek, vendégszeretők). 

A „zászlóshajó” és Áron fiunk

M. a feleség: Amint beérkeztünk a regisztrációhoz, rögtön kiderült, hogy rajtunk kívül senki sem indul egy 3 éves és egy 16 hónapos gyerekkel. Még a verseny előtti este megkaptuk az itinert. Köszönet érte, nem tudom, ki „követte el”, de profi volt. Két métert nem autóztunk feleslegesen. A feladatok közül leginkább a Blaskovich kúriában kitöltendő totó és a népi játék tetszett. A kúriában kisebb idegenvezetést kaptunk, az alapján kellett kitölteni a totót, érdekes volt. A népi játék abból állt, hogy egy csövön legurítottak diókat egy farönkre, amiket - még mozgó állapotban - a farönkön kalapáccsal el kellett találni. Férjemnek valahogy úgy sikerült eltalálnia az egyik diót, hogy bizonyos darabjai azon nyomban visszarepültek a csövön a „feladónak”. A „bravúr” nem kis derülést eredményezett. A gyomrunk sem korgott útközben, a tápiószentmártoni Kincsem Parkban elfogyasztott szürke marha pörköltnek hála.


A mindig mosolygós „Ügyvéd Úr”, Dr. Tóta Áron amerikai w116-os Mercije az első feladatnál /M.: a w116-os Merci nagy kedvencem/


Ebédszünet a Kincsem Parkban

M.: A túra érdekességét számomra még a veterán motorok adták. Sok veterán motort láttam már ilyen-olyan kiállításokon, de az úton, a természetben még sosem. Gyönyörűek voltak a végeláthatatlan síkságon, a /még/ zöldellő gabona táblák és az út menti pipacsok között. Szép emlékeket juttattak eszembe, mikor lovas túravezetőként magam is élveztem a szelet, a mezők illatát, és persze a szembe jövő rovarokat. Útközben, a kocsiból figyelve őket, többször is megfordult a fejemben, hogy a túra végeztével felkéredzkedek valamelyik kétkerekű szépségre, de végül nem volt képem hozzá.


M.: A /szerintem/ legszebb motor és gazdája, Kota Károly indul hazafelé

Összességében a verseny igazán élvezetes volt, jól szervezett és jó hangulatú. Este házigazdáink finom vacsorával és színvonalas műsorral kedveskedtek nekünk: volt népi tánc és operett bőven. Ez utóbbi ugyan kevéssé áll közel a szívemhez, de úgy tűnik, jó társaságban egészen hallgatható.

K.: Nekem az előző esti program is kifejezetten tetszett, mikor maguk a vendéglátó klub tagjai gitároztak és előénekeltek tábortűz mellett. Volt egy kis kellemes kamaszkori tábor hangulata az egésznek, azzal a különbséggel, hogy a tűz most gyönyörű régi autókat világított meg.


A legöregebb, naplementében (Horch 830)


A rendezvény nemzetközi volt. Eredeti állapotban megőrzött W108-as, német legénységgel.

M.: Vasárnap, a találkozó végén mindannyian kivonultunk a szolnoki Kossuth térre, hogy kedvenc veteránjainkat a nagyközönség is megcsodálhassa. Jól esett, hogy sokan érdemesnek találták az autónkat a megörökítésre, noha jóval „patinásabb” járművek is voltak a mezőnyben. Díjat ugyan nem hoztunk haza, de nem is vártuk, hogy életünk második túráján bekerülünk 46 indulóból az első 3-ba. Sok szép élménnyel lettünk viszont gazdagabbak, amikről még sokáig mesélni fogunk esténként a vacsora-asztalnál.


Az orosz cirkáló a Kossuth téren (Csajka Gaz 13)

M.: Kedves Szervezők! A találkozó és túra minden percét élveztem, köszönöm. Részemről: jöttem, láttam, visszajönnék! /U.I.: Reszkessetek motorosok, jövőre (talán) „tökösebb” leszek…/

A túráról és a szervezőkről bővebben >>>

A mi Mercink a téren…


…és a Család ugyanott. Köszönjük! Jövőre találkozunk, már a Youngtimers Club Magyarország színeiben.

Mercedes 230E: gyermekkorunk álomtaxija >>>

Hozzászólások
Hozzáadás Keresés
Névtelen   |2011-06-08 18:14:20
sziasztok!!!Örülök,hogy jól éreztétek magatokat szolnokon:-)és köszönöm a lehetőséget!!!!Képzeljétek találtam vasárnap egy tlb pannóniát ami nagyon siralmas álapotban van,ha sikerül megszereznem jövőre azzal megyek aturára!Szoritsatok nekem!!!
kota károly  - elfelejtettem mondni   |2011-06-08 18:24:32
sajnálom,hogy nem emlitetted,hogy szeretnél motorozni:-)Nos amit találtam pannnóniát nagyon siralmas állapotban van!
Lukács Edit  - :)   |2011-06-10 07:27:37
Kedves Márti és Krisztián!

Nagyon örülök, hogy jól éreztétek magatokat a Túránkon! Legközelebb,légy szíves szólj és kerítek Neked egy motorost, aki mögé bátran felülhetsz! :)Gratulálok az Autótokhoz, nagyon szép! Köszönjük szépen a cikket is, kedves Tőletek!
Puszi az egész családnak!
Edit
Hozzászólás
Név:
Email:
 
Tárgy:
 
Gépelje be a képen látható karaktereket.