Életemben először a hangját hallottam. Tizenéves lehettem, és egy kalózos filmet néztem otthon, a tévében. A főszereplőnek olyan orgánuma volt, hogy libabőrös lettem tőle.
- Apa, ki a szinkronhangja ennek a színésznek? - kérdeztem apukámat, mert ő nagy színházrajongó, gondoltam, biztos tudni fogja.
Nem tévedtem, azonnal rávágta.
- Kaszás Attila lehet...- mondta - de nézd meg a tévéújságban!
Azonnal fellapoztam, és tényleg ő volt!
- Nahát! - gondoltam magamban, hogy lehet valakinek ilyen szép hangja... ?

Aztán a szüleim elvittek, hogy megnézzem a Padlást, és ott végre megláttam őt élőben (és nagyon tetszett, mint akkoriban szerintem minden fiatal magyar lánynak :-)), mi több, meghallottam, hogyan tud énekelni. Azonnal a rajongójává váltam... mindent megnéztem, amiben szerepelt, és boldog voltam, ha interjúkat közöltek vele a tévében vagy a lapokban. Személyes kedvencem volt ő, aki tehetségével és elképesztően tiszta, szívhez szóló hangjával kimagaslott kortársai közül.

A halála hirtelen jött, és ahogy színésztársait, családját és barátait, engem is mélyen megrendített. Érzékeny, művészlelkű, igazi Halak-ember volt, aki nagyon sokat adott a világnak, s akinek hiányát a mai napig nem tudta senki sem pótolni. Márciusi születésű volt, akárcsak én, ezért ilyenkor, amikor megjön az első igazi, tavaszi napsütés, nyílni kezdenek a virágok, és megjelennek az első bárányfelhők az égen, mindig elfog egy kis szomorúság, ha arra gondolok, Kaszás Attila még nagyon is élhetne... Együtt lehetne a gyermekeivel és a feleségével, akikkel végre úgy érezte, révbe ért, és szerepelhetne filmekben, színdarabokban, a hangja betölthetné a világhálót...

Isten éltessen Attila!
Az angyalok odafent biztos nagyon boldogok, ha énekelsz nekik! :-)

(L.Á.)

Portré

Kaszás Attila 1960. március 16-án született a szlovákiai Vágsellyén. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1983-ban végzett, Horvai István és Kapás Dezső tanítványaként. 1984-től tizenöt éven át a Vígszínház társulatának tagja volt, utána négy évig szabadúszóként dolgozott. 2003-ban szerződött a Nemzeti Színházhoz, játszott a Katona József Színházban, az Új Színházban, a Budapesti Kamaraszínházban, a Rockszínházban, valamint Győrben, Kecskeméten, Sopronban és Szegeden is.

Dim lights Embed Embed this video on your site

Az önmagával sokáig elégedetlen színész pályájának fordulópontját 1991-ben a Leonce és Léna című darab hozta meg, amelyért megkapta a legjobb színészi alakítás díját az Országos Színházi Találkozón. Pályafutása során mintegy ötven darabban játszott főszerepet, sokszínű repertoárján szerepelt egyebek közt Ambrus diák (Weöres: A kétfejű fenevad), Bicska Maxi (Brecht-Weill: Koldusopera), a Macbeth, Jimmy (Osborne: Dühöngő ifjúság), Liliom (Molnár: Liliom), Mefisztó (Goethe: Faust), Edek (Mrozek: Tangó), Szvidrigaljov (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés). Muzikalitása, kiváló hangja révén zenés darabokban is sikert aratott, így A padlás, a Hair, a Miss Saigon, a Mágnás Miska, a West Side Story, a Van aki forrón szereti című művekben. Számos tévé- és mozifilmben szerepelt, például az Érzékek iskolájában, az Üvegtigrisben, a Kútfejekben.

Dim lights Embed Embed this video on your site

A 47 évesen elhunyt fiatal színésznek rövid pálya jutott. 2007. március 19-én előadás előtt lett hirtelen rosszul, a Nemzeti Színházból - ahol négy előadásban is szerepelt - szállították kórházba, az intenzív osztályra. Az orvosok erőfeszítései ellenére állapota egyre romlott, a kómából nem tért magához és március 23-án meghalt. 56 csepp vér című filmjének bemutatóját már nem érte meg. 1988-ban Hegedűs Gyula-emlékgyűrűvel, 1990-ben Jászai Mari-díjjal, 1992-ben Ajtay Andor- és Ruttkai Éva-emlékdíjjal jutalmazták.

Dim lights Embed Embed this video on your site

2008 januárjában díjat alapítottak emlékére, a díjazottat minden évben a magyarországi, illetve a határon túli magyar nyelvű kőszínházak és jelentősebb alternatív társulatok színészközösségei választják ki. A Nemzeti Színházban színházterem és dombormű őrzi emlékét, Révkomáromban Búcsú a színpadtól elnevezéssel szobra áll a színház parkjában.

Dim lights Embed Embed this video on your site

(MTI)

Fotó: erdély.ma

Hozzászólások

Hozzáadás Keresés

kacirc  - Emlékezés   |2012-03-18 09:18:53 A színészek a múló pillanat művészei,a filmek és egyéb rögzített alkotások csak töredékét mutatják az egykori varázslóknak. Akik élőben látták Őt,az felejthetetlen emlékként él bennünk. Hozzászólás

Hozzászólás
Név:
Email:
Tárgy:
	Gépelje be a képen látható karaktereket.