Miért verekednek a hokisok? Halálesetek, erőszak a jégen | ![]() |
Írta: MTI |
2012. január 11. szerda, 11:53 |
A sport egyik legnagyobb rejtélye, hogy miért tűrik el a verekedést a jégkorongban. A sportág történészei szerint senki sem tudja, pontosan mikor dőlt el - a miértről már nem is szólva -, hogy ebben a játékban nem számít büntetendőnek a csihi-puhi, míg más erőszakos ütközésektől jellemzett sportágakban, mint például a rögbiben és az amerikai futballban, viszont igen. Adam Gopnik, a The New Yorker című hetilap szerzője azonban most előállt egy elmélettel, amely megpróbálja megmagyarázni, hogy miként vált a küzdelem és a csetepaté a hoki örökletes tartozékává, DNS-e részévé.
Etnikai vonatkozásokAz első szervezett jégkorongmeccseket 1875-ben téli sport után néző angol-kanadai rögbisek játszották. Körülbelül az első húsz évben a játékosok zöme a montreali angol és skót elitből került ki. A francia kanadaiak az 1890-es években csatlakoztak hozzájuk, miután a québeci katolikus egyház enyhített sportellenes álláspontján. A montreali írek, lévén angolul beszélő katolikusok, egyfajta köztes álláspontot képviseltek a protestáns angol és skót elit, valamint a katolikus francia többség között. Mindnyájuknak megvoltak a saját hokiklubjaik, amelyek közül néhánynak a neve rá lett vésve a Stanley-kupára is. A Montreal zászlaján magukat bogánccsal képviseltető skótoké volt a Victorias, a rózsával jelzett angoloké a Montreal Amateur Athletic Association, a lóherét jelképnek használó íreké a Shamrocks, a liliomos franciáké pedig a National és a Montagnards. A Shamrocks gyakran szövetséget kötött a francia klubokkal az angolok és a skótok ellen, amikor azt kellett eldönteni, hogy kik kerülhetnek be a felsőbb ligákba. A jégkorong keletkezésének etnikai vonatkozásaira először Michel Vigneault történész hívta fel a figyelmet 2001-ben, amikor a québeci Laval Egyetemen megvédte doktori címét. Gopnik az ő téziseiből kiindulva a korai hokit részben a fagyos utcákon űzött improvizációs játéknak, részben jégen játszott, a futball elemeit is tartalmazó, nagy sebességű brutális rögbinek nevezi. Bár feltevése megmagyarázza a korai jégkorong sok erőszakos incidensét, tény, hogy a kezdetek kezdetén valójában ritka volt a játékosok közti tényleges ökölharc. Mint Bill Fitsell, a Nemzetközi Jégkorongkutató Társaság (Society for International Hockey Research) alapító elnöke megállapította, "az eredeti játékhoz nem tartozott hozzá az adok-kapok". Ő éveket töltött a XIX. századi újságbeszámolók tanulmányozásával: azokban gyakran esett szó erőszakos játékról, a bottal ütésről, vadságról és szidalmazásról, de egyértelmű közlés arról, hogy a játékosok összeverekedtek egymással, "ritkán fordul elő bennük".
Halálesetek a jégen
Időnként kirobbantak persze dulakodások, de az igazi veszélyt a
bottal ütés jelentette. Az erőszak az 1900-as évek elején ért el
olyan szintet, hogy az Ontariói Jégkorongszövetség elnöke a
vagdalkozás és verekedés beszüntetésére szólított fel, mielőtt
"halottkémet kell hívnunk a pályáinkra".
Túlságosan leegyszerűsítőA bottal ütés fokozatosan aláhagyott, az 1970-es évek végére az esetek száma néhányra csökkent. Az utolsó ilyen incidens miatt 2000-ben emeltek vádat: Marty McSorleyt el is ítélték, mert ütőjével fejbe vágta Donald Brasheart. De miközben az ütőhasználat megritkult, az ököllel vívott csihi-puhik megszaporodtak. Az 1960-61-es NHL-bajnokság még csak minden ötödik mérkőzésén volt dirr-durr, számuk azonban folyamatosan nőtt, míg az 1987-88-as bajnoki idényben már mérkőzésenként átlagosan 1,3 verekedés fordult elő. Később az incidensek gyakorisága apadni kezdett, és jelenleg az észak-amerikai bajnokságban átlagban tíz mérkőzésre nyolc ökölharc jut. Michel Vigneault, aki jelenleg a montreali Québeci Egyetem előadója, érdekesnek tartja Gopnik elméletét a jégkorongban felbukkanó erőszakról, de úgy véli, hogy az túlságosan is leegyszerűsítő. Szerinte az okot talán a lacrosse-ban, az amerikai indiánok játékában kellene keresni, amely az 1860-as években a legnépszerűbb, legtöbb nézőt vonzó játék volt. "A lacrosse-ban legendásan nagy verekedések voltak, és az akkori idők jégkorongozóinak a többsége egyben lacrosse-játékos is volt" - fedte fel. A csetepaték elleni szigorúbb szabályokat már évtizedek óta sürgetik, nem sok eredménnyel. "A hokiban ugyanúgy nem lehet betiltani a verekedést, mint bármilyen más sportban - mondta nemrég Proteau. - Lehet azonban szigorúbban büntetni."
|