A napokban jelent meg A. O. Esther első könyve, az Elveszett lelkek, amely az Összetört glóriák című romantikus fantasy kalandregény-sorozat bevezető kötete. Az írónővel, Aszódi-Ordódy Eszterrel készült beszélgetést az alábbiakban olvashatják.

-       Glóriákról, azaz dicsfényről, fénykoszorúkról írni bátorságra és eredeti látásmódra vall. Ma a sikerkönyvek dicstelenségekről szólva tolakodnak életünkbe, narkósok, prostik, gengszterek uralják a vezértémákat. Honnan ered az ihlet, a varázslat, amely bár eltört, mégis a fényességről szól ?

-       A sorozatom címe arra utal, hogy a főhősöm, Sophiel és több száz égi angyaltársa önként vállalja a küldetést, miszerint a Földön, emberi testet öltve veszik fel a harcot az ellenséggel. Tehát ők maguk “törik össze” jelképesen a glóriájukat és hagyják maguk mögött a szárnyaikat, hogy alászállhassanak. Ugyanakkor utalás ez egyben a kitagadott angyalokra is, akik nem a saját akaratukból távoztak a Mennyországból, hiszen nekik – tetszett vagy sem -, menniük kellett. Az ő glóriájukat a Jóisten “törte össze”.
A témaválasztásomat az angyalok ihlették, így amikor hozzáláttam a regény megírásának, nem gondolkodtam azon, hogy mennyire nyúlok siker-elemekhez. Mivel lassan egy évtizede a médiában dolgozom, én is látom, hogy milyen népszerűek a fent említett témák, de hozzám egyik sem állt közel, sőt, azt is mondhatnám, hogy e téren a bolygó túlsó felét képviselem. Úgy gondolom, az embereknek szükségük van a kikapcsolódásra, és ezt a feladatot csak a pozitív üzenetet magukban hordozó könyvek képesek ellátni. A szürke hétköznapokban túl sok a stressz, a kapkodás, az aggodalom. Feltöltődni úgy lehet, ha kellemes és lélekemelő dolgokkal vesszük körül magunkat, s erre a romantikus regények és fantasy világa tökéletesen alkalmasak, hiszen a segítségükkel varázslatos helyekre “utazhatunk”, földöntúli szépségű angyalokkal találkozhatunk, beleshetünk a tündérek világába, sőt, egy-egy pillanatra bekukucskálhatunk még a Mennyek kapuján is. Ettől a legfárasztóbb nap után is jó kedve lesz az embernek.

-       A regény szinte filmszerűen ábrázolja a történetet. A sorait olvasva úgy érezzük, mintha az adott helyszíneket végigjárva, mi magunk is a szereplők közt élnénk, lélegeznénk. Mennyi a képzelet műve, és mennyi a valóságból vett kép?

-       Az első kötetben szereplő helyszínek száz százalékig a fantázia szüleményei, ám a második résztől valós országokba és településekre is ellátogatnak a főhőseim, így például az ókori Perzsa Birodalomba, vagy az első viking városokba. A szereplőim kitalált karakterek, az angyalok azonban létező fénylények, tehát ilyen értelemben ők a valóságban is élnek. Sok angyal szerepel a regényemben, akik a Bibliából és más vallási jellegű könyvekből jól ismertek, így például Gabriel- és Raphael arkangyal, Metatron, Uriel, Azrael vagy Nanael, ám mivel a könyvben ők kvázi "regényhősökként" szerepelnek, így nem köthető a jellemük vagy a tetteik az igazi angyalokhoz. Már csak azért sem, mert az Isten minden angyalt jónak teremtett, míg az én történetemben azért akadnak bukott angyalok is..., rögtön tizenkettő. 

-       Hány részesre tervezi a sorozatot?  Milyen szinten tudja vagy akarja befolyásolni a szereplők sorsának alakulását?

-       Eredetileg úgy gondoltam, hogy ebben a történetben két-, maximum háromkötetnyi cselekmény van, de most, hogy a harmadik kötetet írom, már inkább 5-6 részesnek látom. A karaktereim sokoldalúak és folyamatosan változik a személyiségük – akárcsak az embereknek -, és ez nagyon sok plusz lehetőséget és lehetséges folytatást ad az amúgy is szerteágazó történetnek. A főhőseim nagyon szerethetőek, még a rosszak is… azt szoktam mondani a férjemnek, hogy ha egy napig nem látom őket, hiányoznak. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy Sophiel, Elijah, Gabriel, Joshua és szereplőgárda többi tagja kvázi “önálló életet él”. Én “csak” bekukkantok hozzájuk éjszakánként, és leírom, hogy éppen mit csinálnak, merre kanyarodik a sorsuk fonala. Ösztönös író vagyok, ezért a vázlatom elnagyolt. Így megvan a vezérfonalam, de teret engedek a fantáziámnak és az ihletnek, amely lendületet ad a tollat forgató kezeimnek.

-       Volt-e a családban író a felmenői között?

-       Több is. Az anyai nagypapám, dr. Leidecker Lajos járásbíró volt, de a munkája mellett verseket írt, csodálatos költeményeket. A Hetedhéthatár kiadásában meg is jelent egy verseskötete, Aranyat termő alkonyat címmel. Sajnos a nagypapa nem élte meg a kiadást, de odafentről biztos látja, milyen büszkék vagyunk rá, és mennyire szerettük őt. Aztán ott van a nagynéném, L.Cs.K, avagy Leidecker Csépányi Katalin, aki neves újságíró, főszerkesztő és laptulajdonos. Az újságírói pályát neki köszönhetően szerettem meg még egész pici koromban, amikor a nyaraimat a nagyszüleimnél és Katiéknál töltöttem.

-       Közgazdász végzettséggel mikor érezte először, hogy írási kényszere van?

-       Fogalmazzunk úgy, hogy mindig is írási kényszerem volt. Ha levelet kellett írni az iskolai nyári táborokból, mindig sok-sok papírt vittem magammal a bőröndömben, és nyolcoldalas leveleket írtam a szüleimnek, míg másoknak egy-egy képeslapot is nehezükre esett teleírni. Imádtam az írás minden formáját: karácsonyra a Jézuskától mindig írógépet kértem, és azon kopácsoltam a képzeletbeli regényeimet. Persze, ezek csak egy-két oldalas szösszenetek voltak, de én nagyon büszke voltam ezekre a kölcsönzött írógépen létrehozott “műveimre”.
Közgazdász azért lettem, hogy a szüleim megnyugodjanak, hogy nem kallódok el és a kedvükért tanult ember lettem, de sosem mozogtam a pályámon, vagy csak kis ideig, és amint lehetőségem nyílt, hogy újságíróként dolgozhassak, csapot-papot magam mögött hagytam, és beálltam a start mezőbe, a kezdők közé, hogy kitanuljam a szakma csínját-bínját.

-       Az újságírás mellett hosszú éveken át gasztronómiai cikkekkel örvendeztette meg hétről hétre az olvasóit. Naplója egyéni hangvételével, közvetlenségével úgyszintén különbözik a szokásos gasztroblogoktól. Folytatja-e ezek után is a blogírást?

-       Mindenképp folytatni szeretném, hiszen a gyerekekkel otthon vagyok, és főállású anyukaként élek, ha pedig így is, úgy is sütök-főzök, szívesen készítek olyan finomságokat a családnak, amelyeket aztán örömmel közzé teszek a blogomban. Igaz, most a regényírás miatt egy picit elhanyagoltam a naplómat, de az olvasóim tüneményes emberek, és egy pillanatig sem nehezteltek rám emiatt, ehelyett velem örülnek a sikereinknek.

-       A napokban kerül az első  könyve, az Összetört glóriák első része, az Elveszett lelkek című regény a boltokba. Milyen érzés kézbe venni, nyomtatásban látni, dedikálni az első regényt?

-       Leírhatatlan érzés, a szó legpozitívabb értelmében. Aznap hajnalban, pontban 5 órakor, amikor a könyv kijött a nyomdából, óramű pontossággal mindannyian felébredtünk: elsőként Dorka, a nagyobbik, négyéves, lányom, majd Iza, a hét hónapos babánk, aztán Ádám és én. Tűkön ülve vártuk, hogy mit mond majd a nyomda, és mikor indul el a teherautó a megpakolt raklapokkal, és mennyit kell várnunk, amíg – a címlista végén – hozzánk is megérkezik egy nagy csomag könyvvel. Aznap kijöttek a szüleink is, együtt szobroztunk a ház előtt, nagy-nagy izgalomban. Felbukkant a kocsi, és úgy vert a szívem, hogy alig hallottam, a többiek mit beszélnek. Aztán megláttam a raklapot, és majdnem elájultam. Az örömtől. Vicces, de van ilyen. Szabályosan rosszul voltam, de ahogy láttam, a szüleink és Ádám is hasonlóan érezte magát. A valóságban sokkal szebb, elegánsabb és finomabb lett a könyv, mint amire számítottam. A színei élesek voltak, és ragyogóak, a betűk domborúak, nem győztem az ujjaimat végigfuttatni rajtuk, és a belső papírok törtfehérek, hogy kellemes legyen olvasni a szemnek. Meglepő volt, hogy a művészeti vezetőnknek és nyomdának hála, milyen könnyű lett az amúgy 450 oldalas kötet, mindössze 55 dekagramm, ami egy ilyen volumenű regénynél roppant nagy előny. Elmondhatatlanul boldog voltam… olyan volt az egész, mintha álmodnék. De nem álmodom, mert a könyv – Ádámnak hála – megszületett! A dedikálás érdekes kérdés, hiszen korábban senki nem kért tőlem autogramot. Az első kötetekre amolyan ügyefogyott, kommersz sorokat írtam, ám idővel belelendültem, és most már igyekszem személyes jellegű üzenetekkel megajándékozni az olvasókat.

-       Kivételes a könyv megjelenése, mind kötés, mind nyomtatás tekintetében. Régi idők hangulatát idézi, amint az ember a kezébe veszi. A szép iniciálék, sorminták, selyem könyvjelző a mai világban szokatlan igényességre vall. Az E-könyvek világában van még igény e hajdani rekvizitumokra ?

-       Konzervatív embernek tartom magamat és a férjemet. A szüleink révén sok szép régi könyv között nőttünk fel, így aztán adott volt a mérce. Ha az ember manapság a kezébe vesz egy régi Mikszáth vagy Jókai könyvet, elámul, hogy milyen mutatós a könyv külleme, milyen egyedülálló a borító dombornyomása, finom a tapintása, elegáns a szedése, különleges a díszítése. A régi szépirodalmi kiadványokban szinte egytől-egyig használtak oldal díszítő elemeket, kis grafikákat, pauszpapírt, vagy iniciálékat - szerintem ezek nagyon szerethető dolgok. Ahogy hamar megszeretünk egy Apple telefont, mert olyan finoman a tenyerünkbe simul, úgy egy igényes kiadású könyv is komoly értékkel bírhat a hagyományos könyveket kedvelő olvasók körében. Ugyanakkor a világ rohamosan fejlődik. Jó dolognak tartom az ebook forradalmat, hiszen az ebook olvasókkal az emberek egész könyvtárakat vihetnek magukkal a táskájukban anélkül, hogy az bármilyen fizikai nehézséget jelentene. A kiadómmal (Decens Magazin Média Kft.) úgy gondoltuk, az a legjobb, ha minden igénynek eleget téve a regényeimet hagyományos, kemény fedeles, nyomtatott kötetként is kiadjuk és ebook formájában is meg lehet majd vásárolni a honlapomon, illetve idegen nyelveken az amazon.com-on.

-       A közelgő ünnepekre való tekintettel sok olvasót kívánok Önnek, hogy a mai zavaros időkben megismerjék a regénye legfőbb mondanivalóját, miszerint a szeretetnél nincs fontosabb! Az Összetört glóriáknak pedig azt, hogy a világ rendje szerint forrjanak össze és töretlen fénnyel sugározzák a Jóság és Szépség győzelmét, diadalát. Reméljük a folytatásokban kiderül majd ez is!

-       Igen, a következő részek pontosan erről szólnak majd, de erről majd az ünnepek után mesélek! Köszönöm szépen a beszélgetést!

FIGYELEM!

Az Összetört glóriák című sorozat első része, az Elveszett lelkek című regény országosan kapható az

• ALEXANDRA
• LIBRI, 
• LÍRA könyvesboltokban, 
• a BOOKLINE oldalán
  
• és a www.aoesther.com weblapon, 
• plusz az alább felsorolt POSTAHIVATALOKBAN:
  
  

1. Biatorbágy
2. Budapest 114. Mamut üzletházi posta
3. Debrecen 20. Malompark üzletházi posta
4. Budapest 116. Gazdagrét
5. Pécs 1.
6. Százhalombatta
7. Budapest - Zugló 1.
8. Budapest 148. Sugár üzletházi posta
9. Budapest - Rákoskeresztúr 1.
10. Budapest- Sashalom 1.
11. Budapest-Budafok 1.
12. Budapest Mom Park
13. Budapest 10.
14. Budapest-Kispest 1.
15. Budapest-Pesterzsébet 1.
16. Zalaegerszeg 1.
17. Nyiregyháza 1.
18. Hatvan 1.
19. Szentendre 1.
20. Székesfehérvár 2.
21. Tatabánya 1.
22. Dunaújváros 1.
23. Győr 1.
24. Győr 13.
25. Tapolca 1.
26. Szentes 1.
27. Kecskemét 1.
28. Siófok 1.
29. Sopron 1.
30. Veszprém 1.
31. Jászberény 1.
32. Szigetszentmiklós 1.
33. Budapest Dunavirág u. Magyar Posta ZRT. Központ

A.O.Esther Facebook oldala >>>

A.O.Esther weblapja >>>

Hozzászólások

Hozzáadás Keresés

Zsabo   |2012-11-28 08:36:37 Nagyon örülök, hogy a mai világban van valaki, aki a szépség és szeretet erejét mutatja meg!Kívánom, hogy nagyon sok olyan olvasója legyen,akinek a lelkét eléri a könyv mondanivalója! Medve Katalin Hozzászólás

kacirc  - olvasói vélemény   |2012-11-29 15:06:50 Ideális könyv a család minden tagjának. 10 éves unokám-aki még nem szerelmese az olvasásnak és könyveknek-rendületlenül olvassa és izgalommal követi a földöntúli lények életét, harcait. Fiatal asszony leányom a romantikát,szerelemet találja magával ragadónak a regényben. Az érettebb, idősebb korosztály pedig a színes,izgalmas történeten túl is talál magvasabb gondolatokat, mondanivalót e remek könyvben. Hozzászólás

Hozzászólás
Név:
Email:
Tárgy:
	Gépelje be a képen látható karaktereket.